2013 március 3., ez az a nap amikor Dorka megtalálta a tarnaleleszi ház hirdetését. Keresgéltünk már egy ideje, hazánkban mindenfelé, de Franciaországban és Németországban is (a nyelvtudás miatt). Belefásultunk eddigi életünkbe és úgy éreztünk váltanunk kell.
Felvettük a kapcsolatot a hirdetővel,egyeztettünk időpontot és mivel elég messzire indultunk Szegedről, kerestünk még házakat,hirdetéseket a környéken, hogy jobban kihasználjuk az időt és a benzinpénzt. A túra nem jól indult, sajnos meg kellett tapasztalnunk, hogy az eladó, különösen, ha közvetítő van a háttérben, nem a valóságot árulja. Elkenődve érkeztünk Leleszre, ahol viszont kávéval és mosollyal vártak. Megnéztük a házat, gondos tulajdonosi “tárlatvezetés” mellett, felmásztunk a “majdnem hegyre”, megcsodáltuk a kilátást, öt – beszervezett – fehér popsis őzikét is láttunk.
Rengeteg kérdést tettünk fel Marinak és Aurélnak, majd elköszöntünk. Pár perc csönd után a kocsiban feltettem a kérdést, “no, vélemény?”, Dorka válasza egy szó volt, “szerelem”.