Novemberben ott hagytam abba, hogy a sztori folytatódik, mert nincs végkifejlet…
Nos a nagy robaj, amit a szomszédasszony hallott, bizony csőtörés volt, fent a tetőtérben. Hogy miért nem víztelenítettem még odafent? Mert egyszerűen nem voltak olyan hideg napok, de akkor már jósolták és délelőtt fel is hívtam a vízszerelőt, hogy másnap jöjjön el, csináljuk meg, nehogy baj legyen.
De akkor már mindegy volt, egy cső szétrepedt, a víz utat talált magának és a tetőtérből spriccelt ki a cserepek között, illetve ömlött lefelé a Pajta vendégszobánkba. Én a telefon után sprinteltem ki a pajtába, ötösével vettem a lépcsőket a tetőtérbe, tudtam, hogy ott hol kell elzárni, de pont a csap felett repedt el a cső, a víz sugárban az arcomba…
Aztán feltéptem a Pajta ajtaját és bokáig gázoltam a vízbe, a fehérre meszelt falon folyt a saras víz, a konyhaszekrény fiókjából bugyogott, a szőnyeg víz alatt…sírni sem tudtam. Lerántottam a cipőmet, lesprinteltem a vízóraaknához, elzártam a főcsapot, majd hívtam vissza Mikit, hogy nagy baj van. A szoba láttán már ő sem tudta azt mondani, ami szlogenné vált novemberben, hogy „ne törődj vele, majd megoldjuk.” Borzalmas látvány volt, mindezt tényleg úgy, hogy kvázi aznap fejeztük be az átvezetékezési, hajópadlózási, meszeléses projektünket.
Szaladt a szomszédasszony, szaladt Miki végig a falun és szépen kis fazekakkal kimertük a vizet a szobából, miközben én mint egy katasztrófa turista fényképeztem a károkat a biztosítónak. Majd három nap 24 órában tüzeltem a kályhában, éjszaka is 2 óránként keltem, hogy megpakoljam, hátha meg lehet menteni a hajópadlót. Sikerült, csak meszelni kellett…
Jött a december, ami a novemberhez képest csendesen telt, hétvégenként voltak vendégek, csendre és békességre vágyó pestiek jöttek, többnyire aludni és friss levegőt szívni.
Karácsonykor megvettük a falu legszebb 3 méteres fáját, ünneplőbe öltöztettük a vendégszobákat és a házat is.
Elszaladt az év, csudajó emberekkel, rengeteg élménnyel és személy szerint nekem nagyon sok tapasztalattal…hisz’ ez volt az első, amit egyedül vittem végig Abigéllel, tavaly ilyenkor azt mondtam, hogy ez lesz a teszt év. Hát tova is szállt, fel kell kössem a gatyát az idén!
Várunk Mindenkit szeretettel, ugyanakkora, vagy még nagyobb mosollyal a kapuban, Abigéllel!
Gyertek, érezzétek át ennek a helynek a varázslatos hangulatát, csöndjét és lelkét!
Mi még egy kicsit most a havat élvezzük, a dombról csúszkálást, a konyhánkba beszökő téli napsugarakat. Január van, tél közepe.
[nggallery id=13]